Török-Zselenszky Tamás
A reménytelenségről
A galambok szavát Anyám dúdolásának hittem,
a búza ringató szálait, szerelmem karjának.
De ébredés után magam most mégis arra intem,
csalóka képzetnek ne higgyek, vigyázzak!
Mert megcsalhat bármi, szeretni vágyó lelket,
s megfőzi bánat, a testét, vágyból álló üstben.
Reménytelenség ront élni hagyó kedvet,
mint olyan vers a szívet, amiben nincsen az Isten.
4 hete
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése