Török-Zselenszky Tamás
Heru anyjához
7 quadriennium/1.
Hol a semmi fogai marják,
fosztják a fény aranyvarjúit,
ott álltam meg aláhullásomban.
Oda küldtél pontot kitenni
az egyetlen végső szóval;
alapot a céllal egybe kötni…
testbe veszni
s harapom, nyalom, szívom, tépem a szád
ha paplanmarkoló álmodásom
völgyében járok…
Velem vagy, mint az algopyrin,
ó te áldó…
Mint színt a sziromnak
adsz magamnak engem,
s esel, ömlesz
ha szomjas az arcom,
a torkom, a vérem,
a semmim, a lényem…!
És gerincem girizdjén
zenél az ujjad;
a vidító eső.
Fölösleg úrnője
a zöld és kék között!
Sör, csók és kenyér!
Templomod vagyok!
Termésed vagyok!
Egyél meg!
Egyél!!
4 napja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése