TÉGED SZERETLEK SZERETNI

Török-Zselenszky Tamás

Téged szeretlek szeretni

A szépséggel kergetőzni jöttünk.
Táncolni, égni, szelídülni.
A legszebbem te vagy,
de még szebbé szépülni
hogy tudsz, ha nem oly szem fénye által,
mely úgy tud látni Téged,
ahogyan az enyém?!
Szegény az Isten, szegény.
Vaksággal és tévedéssel szegényebb.
…
Most hová rejted a méhed,
ez édes mennyet…
s hány élet ébred
belőlem s belőled
egymás illata nélkül?!
Míg elméd sugalmai győznek,
s nem e forró és puha kéznek
adod lelked vitorláit oda,
addig csak vacog a gyötrelem foga;
csak rágnak bennünket
a kőfejű évek,
s közelebb hozza az idő a véget!
…
Hová rejted a csókod,
a békességed?!
Hány gyermek ébred
belőlem, s belőled
egymás öröme nélkül?!!
Téged akarlak ékül,
s magamat neked!
Ha nem ezt, hát mondd meg,
melyik életet tudnánk
ezen kívül inkább,
ölelve-tépve, egymásba égve,
foggal, szívvel, vággyal oda adni,
… ha épp itt, és épp most,
épp Téged szeretlek szeretni?!