Török-Zselenszky Tamás
Az Úr lovaként /Ferenc bátyámnak
Kormos bőrömben feszengek én,
a szótlanul vén, és csendben buta.
Szükség fakérgét majszoló mén.
Egyedüliség fekélyének szaga
szállong és felfed,
de farkast távol tart.
Gazdámat: Istent szolgálom,
s ha meghalt, -mert meghal
néha az Isten is-
majd leölnek biztosan engem is,
hogy mellé temessenek.
4 napja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése