Török-Zselenszky Tamás
Hitvesemhez
Titkolom a papír szélein
a rostokat…
Ahol a húrokhoz ér,
üt, csavar az ujj,
ott köröket szakító kráterré hámlik a bőr.
…
A feszengve figyelő szemtől is
megmarad végül a ránc,
és megkopik a szív, nagyon,
a hozzád közel eső részén.
Hol benned nyugodtam,
most fél magam vagyok,
s piciny talpad emlékét követem
a minket őriző helyeken.
Még kint rekedt egészem voltál,
s most bennem maró, szép,
de idegen.
2 napja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése