ESTIKE

Török-Zselenszky Tamás

Estike

Érjen ugyanannyi szépség hozzám,
mint amennyi testet, lelket én adok!
S ha ez a szépség esti órán
rám simulva, kéjben, némán felragyog,
ragyogjak úgy én is, téged áldón!
Lúdbőrzőn röptessen a sírás engemet!
Edényemben más számára ne maradjon,
úgy adom cserébe minden szépemet!
Mint estike, pazarlón, mással nem törődve,
úgy szolgálom illatmindenemmel perceink.
Szemedben él szemem lakójának őre,
s ha mindezek után a jó majd könnyen rám legyint,
nem keserít ősz hajszál, őszi szél...
mert te már csókoltál...
te már öleltél.