TI VAGYOK

Török-Zselenszky Tamás

Ti vagyok

Vesszőmmel állok, a világot lesve,
s ő ásítását titkolva, nyelve
gyöngyözi könnyét, fejét leszegve
vár az én dühödött, nagy ütésemre.

Az aratás kendőit a molyok rágják,
s mert romlott húsokból épített oltárt,
gyötrik e bűnért a józanész papját,
csontjait intő halomba rakják.

S villámló szívű, nagy bölcsességében,
sok ember egy percnyi eszmélésében
nyelhetem vacsorám, keserű étkem…
szomorúságomban is ezt muszáj félnem;

ezt az önnyakát mardosó, bősz istenséget;
ezt a kínokat kereső, elvadult népet,
vétkéért mást rovó emberségünket…
mert mindenkit saját magával büntet
az Isten.