Török-Zselenszky Tamás
Már vörös itthon a levél
Tenyeremben van a bolygó,
s Te bármily közel is vagy rajta
hozzám,
csak a melleid közt hallhatod,
ahogy mormolom a neved.
Már eljöttek az arany-napok.
Lenyelt könnyétől barnul,
vörösödik a Vértes,
s a völgyben megnyugvó melegségben,
sárgultan hajlong az öregedő,
lábain állva télbe ájuló
tengeri-tenger.
Hogy szorongat az ősz!
Torkot, szívet, füvet, fát, követ…
s amerre Te vagy,
ott dereng a táj fölött
az az arccá forró fényesség.
Szemeid szenei gyulladnak ott,
és tölgyet ölelsz,
kavicsot hajítasz,
meztéláb rohansz a réten,
széttárt karokkal, sikoltva.
Akárha itthon tennéd,
olyanképpen.
S ezt teszem én…
mintha ott lennék, veled.
1 hónapja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése