FEKETE ANEMONA

Török-Zselenszky Tamás

Fekete Anemona

Fekete rúzzsal, puha ajkaid
még puhítod…
Ott állsz örömöm mélyén,
áldottszép mellekkel,
igazgyöngy köldökű hassal,
kéjtől gőzölgő combokkal szorítasz
engem neki a december
zúzmara-falának… és
sikoltasz
varjútoll kabátban…
fekete körmökkel karmolsz
szerelmet mindenembe.
Itt sírok érted, ha vagy valahol!

Egyszer találkozik a szemed
az enyémmel,
s nem marad körülünk senki.
Felröppen minden lélek,
mint vetési, sötét madársereg.

Szentelt víz tartómba
könnyeinket töltöm,
s a világot azzal áldom.
Virágzatodba ülök, hogy
feledhessem magam…
és végül téged is.

Párás nylonhoz löklek,
lúdbőrzős, mezítelen, tökéletes nő!
Türkizzel mártott kezeimmel simítalak,
és feloldódom gondoskodás-illatodban.
Egyél magaddá engem!
Tedd meg, s én forró,
izzólényű mindeneddé leszek!
Én nem szeretlek,
az nekem semmi már!
Hűvös pengéjű, édes halálban vagyok,
s élet akkor leszek,
ha Te leszek…
hófehér bőrű,
tiszta gyászleány!