Török-Zselenszky Tamás
Felejtés
Mit bánnál, csak az értetlenség bánná!
Mi most vagy, múltadtól vagy, kedvesem.
Ki útját szidná, önmagát tagadná,
s hó alatt időzve meztelen,
eret becsmérelne, mért cikáz úgy,
agytól méhig, rejtett szövetvölgyeken.
Az nem csak önmagán áll csúnya bosszút;
magzatán is úgy, ki Élet-gyermekem!
…
Megértés-napfény a hóra…
sors-barát az út, s majd rávezet,
kéjben s tüskék közt figyelj a szóra:
-„Te magad vagy saját gyermeked!”
1 hónapja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése