2009. február 24., kedd

LÁTSZOM

Török-Zselenszky Tamás

Látszom

Mit itatsz velem, te méh!

Fenyőforgács illat illan…
Illik elesni?

Kérdés nélkül kuporgok itt,
a vörös sötétben.
Figyelek, végig az előszobák
annyának hosszán,
és ezerszer is kinyitom a szemem.

Partifecskék raja suhan
a lassú függönyök között.
Forrósodunk, kedves…
forrósodunk.
Míg hideg nem lesz a tűz,
míg el nem aléltat minket
a sok ölelve ölő ember,
míg arannyá nem válik
testünk parazsa…
míg halálra nem ég,
aki bennünket csókol!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése