TUDOD, HOGY JÓ EZ ÍGY

Török-Zselenszky Tamás

Tudod, hogy jó ez így

Költözzön pupilládba arcom, majd testem!
S ne!
Ne hagyjon magányban, Téged, többé, illatom!
Szépség-buktatódon, ímhol, érzem én, elestem!
Úgy!
Hát Téged választottak nékem, csillagom!

Ha asztalodhoz térülsz egy-egy téli estén,
szólod:
„Áldd meg, Jézus, kérlek, földi étkemet!”
Ha melegséged, végre ölelhetném…!
Ó, én…
arra kérném, azzal áldjon meg!

S ha vágy ragyogna bent, szívedben,
mért…,
mért kergetnéd onnan messze írmagom?
Befészkelt-e most már még mélyebbre,
sért…
s éktelen’ fáj, mint a sebek, akkor, Jézuson?

Befészkelt szerelmed aljába a lényem?
Sírsz?
Tép, hogy eszed, lelked lángjára irigy?
Megfürödsz velem a szív vizében?
Hívsz…?
Hisz’ tudod, kedves, mint én,
hogy épp jól van ez így!