Török-Zselenszky Tamás
Mecha Into Orga
Felhők közt ülő
alkonytelérre dermedt
az erdő...
enged a merev lét görcse.
Én könnyed sóhajt adok,
Ő sírós földszagot.
Itt szórtam melledbe
a jót rejtő magot!
Még emlékszel,
hideg volt bőrünkön
az eső?!
Lám, fulladni kell a valódisághoz,
és gyógyírként venni a tisztuláshoz
a megbántott lények
moshatatlan jelét!
De elég!
...
csak nyelek egyre az éhség helyett is,
mert kell az ajkad;
a régi, kedves kis forróság!
S bár nem húsod már a húsom rég,
és nem hordod többé bőrödként
bibédet csodáló íriszem,
Tőled valódi mindenem!
...izzó ösvényünk
vörös fái alatt.
4 napja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése