IGAZHOZÓ

Török-Zselenszky Tamás

Igazhozó

Ítélni nem tanítlak Téged,
Te felszínbe őszült, kedves kisgyerek!
Különböztess csak, s ha kéred,
ama aranyfényű út lesz életed!
Megremeg mi benned ül, s kevély,
ez örömben fürdőző, galád világ.
Haragra gyúlni rest lesz, lusta lény,
s úgy látod is, és nem csak hiszed a halált.
Tudatlan’ lüktet körötted a lét,
a pap, így minden kudarcnak örül,
s omlott temploma minél több kövét
elhordja kincsként, de mégis börtönül.
Értsd meg, sötét, tájképfestő herceg,
a sors szeret, így hozzád idomul!
Ha perceg, a csontban, csak aranyszú perceg.
Valós önmagadnak jár a véred… élet,
s igazhozó italul.