Török-Zselenszky Tamás
Veletek, halálba
Száradó festék a testem.
Énrajtam élősdi, banknak vagyon,
neked vérző, vétkező öröm.
Sírhattok, ha elveszítem,
de kéretik mellőzni…, nem hagyom
oldani szívem kötelét, ha kötöm
hozzátok, vén, szitkot szóró,
feszes szeretőim!
Kiáltott ezer szó
s elhullott perceim
húzó, vasmacska-súlya alatt
ti voltatok csak angyalszárny,
…csak ti!
Könnyebb, magasztosabb volt így,
veletek hullani.
1 hónapja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése