OLTÁRSÁG

Török-Zselenszky Tamás

Oltárság /Édesanyámnak

Majdani öregségünk
ráncait csókolom rád,
Te anyát veszített,
s így teljes percektől
végleg megfosztott!

A fára aggatott, szögezett
ezüstös ember háza
most csendes.
Kinti éjtől búvik ott
a faasztal…
s a fehér szín abroszra
diófa pác-vérből
bor borul,
s utolsót gurul
a színarany serleg.
Feleszem a testet
s feliszom a vért!
Nem üres szó száll,
mert szállok mindenért
majd én…
majd én…
majd én a szó helyett.