HALÁL

Török-Zselenszky Tamás

Halál

A villámok végében mindig áll valaki.
Fekete szemével jóságosan néz, de
mosolytalanul.
Ózont lélegez ki, és ostorától
szétmállik a test.
Előhívja az őstüzet,
emésztő szeretetben mosdat,
eláztatja a szénát,
illatot hív elő… és
miközben himnuszt énekel a Naphoz,
széthinti vérünket
a könnyed szivárványban.

SZENT ESTE

Török-Zselenszky Tamás

Szent este

Kik üvöltenek, s abban van otthonuk,
horkantva alszanak el,
ha csak kicsiny csönd terem.
Nem keltik őket a csendesek.
A karácsonyi est hidegének
tisztaságát hallgatva mérik fel
az egymás közti nagy
távolságokat.

KILÁTÁSAINK

Török-Zselenszky Tamás

Kilátásaink

Ha nem lenne más sós
csak a vér,
nem szólna ima itt
senkiér’
hisz’ egy sem maradna
ki éhsége felett
tudná tartani
az isteneket.

MULADHARAKIRI PITECHUS

Török-Zselenszky Tamás

Muladharakiri Pitechus

Míg nyaldosva van,
csak addig bólogat,
s csíkosra veri
a tószemű lovat.
Fát nevel,
hogy újabb fejszenyélnek
szolgáljon,
s e kályha testű érdek
gyóntatója,
tisztelhentese:
maga magából gyártott
istene.

PIAZZA DEL DUOMO

Török-Zselenszky Tamás

Piazza del Duomo

Régi szándékok előtt hajolnak meg
e lopott kövek…
elmaradt újra a szép galamb röpte.
Zizeg valami a szőreink mentén
és lassan, biztosan
megszakad a szem.

HŰSÉG

Török-Zselenszky Tamás

Hűség

Ha már nem leszel is,
hadd járjak ide
a virágokhoz, kérlek...!
Nem lesz erőm
a jóságot sugárzó adók
erősítőjének maradni,
ha nem lesz emlékem arról,
hogy valaha hittem azt,
ami nincs.

A SZALAJKA-VÖLGY FELÉ A VONATON

Török-Zselenszky Tamás

A Szalajka-völgy felé
a vonaton

Sört sírok.
Hozzá férni az összes
testnyíláshoz…
s, hogy az arcomon ne látsszék,
hogy azt akarom
ne látsszék!
Aztán a kéreg hullására riadok.
Hej! Ami nektek élet,
az nekem halál.